2020. július és augusztusban 1-1 hétre ismét gyerekzsivajjal telt meg a Művelődési Ház. Ekkor tartottuk immár második alkalommal nyári napközis táborunkat. A kincskereső jelleggel szeretnénk hagyományt teremteni, de tekintettel arra, hogy a gyermekek akár több éven keresztül is visszajáró táborozóink lesznek, szeretnénk minden évben kicsit megújulni. Így tettük ezt idén is, hiszen a tavalyi programot már kirándulásokkal is bővítettük. Mindkét héten két nap kirándulást szerveztünk, a keddi napokon ellátogattunk Felsőcsatárra a Vasfüggöny Múzeumba, ahol az alapító Goják Sándor fogadott minket, és egy izgalmas, tárlatvezetésen keresztül mutatta be a gyerekeknek, hogy milyen is volt az élet a vasfüggöny időszakában. Sok érdekes történettel fűszerezte az előadást, így a kisebbek érdeklődését is fel tudta kelteni, és még egy aknamezőn is sétálhattak a bátor jelentkezők. Ezt követően első héten, mivel az időjárás gyönyörű volt a Pinka-szurdokban kirándultunk, meseszép helyeken jártunk, jól el is fáradtunk, de rengeteg élménnyel értünk haza. A második héten sajnos az eső nem engedte, hogy ismét megcsodáljuk ezt a szép tájat, de helyette Vaskeresztesen sétáltunk, ismerkedtünk a településsel. Majd az Alpesi Horgásztóhoz indultunk, ahol épp táborozó gyerekekkel találkoztunk, és ők készségesen mutatták meg kis csapatunknak, hogy is telik egy hét egy horgásztáborban. Ez is nagyon érdekes volt, így végül ezen a héten is fáradtan, de élményekben gazdagon értünk haza. A csütörtöki nap volt még a kirándulásé, mindkét héten Kőszegfalvára vonatoztunk, hogy aztán pár kilométer séta után megérkezzünk az erdőben kialakított kis pihenőhelyre, a Szarvas-kúthoz, mely valójában egy forrás. A gyerekek élvezték a forrásvíz felett kialakított kis hidak adta lehetőséget a játékra, sorversenyt is rendeztünk, sokat nevettünk.
A többi napot a Művelődési Házban és a faluban töltöttük el. Kézműveskedtünk, mely során a gyerekek megismerkedtek a decoupage (szalvétatechnika) és a batikolás rejtelmeivel, de régi könyvekből sünit is készíthettek.
Megtanultuk, hogyan is fonták régen a híres gencsapáti lakodalmi kalácsot, a kalinkót, melyet hagyományos módon kemencében sütöttünk ki. Azt hiszem, ha azt mondom, hogy minden morzsája elfogyott, akkor ezzel el is árultam, hogy bizony nagyon finom volt.
Papírszínházi előadást is láthattak a gyerekek, Hollós Mátyás története elevenedett meg Kassai Anita előadásában, majd végül még táncra is perdült a lelkes közönség. De a tánc és zene nem csak itt, hanem a táborzáró pénteki napon is fontos szerepet játszott. Első héten a Boglya Népzenei Együttes, majd a második héten a Zsivány Zenekar élő zenéjére táncolhatott kicsi és nagy. Énekeket is tanultunk, a hangszerekkel is megismerkedhettek a gyerekek közelebbről.
A hagyományos kincskeresésre is pénteken került sor. Itt a tavalyi táborhoz hűen végigjártuk a települést, állomásokon várták a lelkes segítőink a gyerekeket és feladatokon keresztül jutottunk el a Szentkútra, ahol a kincset végül ki kellett ásni. Nagy volt az öröm!
Idén is elmondhatjuk, hogy sikeres két hét táboron vagyunk túl. Ezúton is köszönjük minden segítőnknek, a lelkes, odaadó munkáját, nélkülük nem tudtuk volna idén sem megvalósítani a tábort, mely sok családnak biztosított lehetőséget gyermekeik nyári felügyeletének megoldásában.
Reméljük, jövőre ismét együtt keressük a kincset Gencsapátiban!
