2025. május 5.-én megtörtént a Fórum első találkozója. A piramisokról volt szó, melyekkel tele van bolygónk. Legismertebbek az egyiptomi piramisok. Őszinte beszélgetés alakult ki nagyon hamar, odafigyelés a másik véleményére, az elmondottak egymásba fonódtak, egymásra épültek. Hamar kiderült, jelen gondolkodásunkkal, szemléletünkkel és mai ismereteink alapján csak kérdéseket tudunk feltenni. Úgymint: vajon miért épültek ezek a monumentális alkotások; milyen célt szolgáltak és esetleg szolgálnak napjainkban is; mennyire fejlett volt az a civilizáció, amelyik megépített egy-egy ilyen piramist. És ahhoz a több száz piramishoz, ami a Földön található, hány civilizáció volt szükséges, mennyi idő, és milyen technológia. És hova lettek azok a civilizációk, melyek képesek voltak ilyen alkotásokra. Mert mi, ma, sem technikailag, sem anyagilag nem tudnánk megépíteni egy Gizai piramist. Úgy tűnik, mai gondolkodásunkban, látásmódunkban sokat kell még változnunk, nyitnunk kellene. A mondás szerint vannak olyanok, akik úgy gondolják az ő saját gondolkodási korlátaik, egyben az univerzum korlátai is. A piramisok léte pont jó példa, az univerzumban a tudás és látásmód sokkal szélesebb, mint a jelen társadalmunké.
A második találkozó (május19) témája: Sumer (Ku-Mag-Ari, a tudás isteni fensőbbségének népe).
Az hogy a semmiből, mikor még ember nem volt a Földön, berobbant a bolygó életébe egy a maihoz hasonlóan fejlett, jól szervezett társadalom, amelyik mindent tudott, amit mi, sőt adott területeken még nem is értjük azt a világot, ez komoly zavart kelt a modernkori gondolkodásunkban, ezért szeretjük mitológiának nevezni az egész történetet. Hasonlóan, a sumer nép kozmológiai ismerete komoly zavart kelt a modern tudásunkban. A sumer társadalom puszta léte erős kérdéseket tesz fel mai életünk vélt és valós alapjait illetően.
A Fórum szervezői és moderátorai Pék Tibor (mérnök, író) és Orosz Zsolt (mérnök, író).
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt.
A Fórum folytatódik június hónapban is, kétszer találkozunk új témákkal.
A júniusi első találkozó (június 3.) témája: Egyiptom hitvilága
“Az élet és a halál ugyanannak a folyónak két partja. Az egyik oldalon születtek, a másikon örökké éltek. A folyó pedig az idő, amely soha nem áll meg.”
A júniusi második találkozó (június 17.) témája: Az űrutazás realitása, célja és értelme.
Úgy tűnik, aki űrrepülésre adja a fejét, komolyan spirituális, vagy csak babonás? Vagy pusztán jelzés értékű gesztus valakik számára, hogy bármely földi űrhajó kilövése, vagy landolása kötődik egy-egy csillagegyüttálláshoz. Ráadásul ezek a csillagegyüttállások kísértetiesen kötődnek a régi egyiptomi „mitológiához”.
Megértve, hogy az egész világ nem más, mint rezgés, hiszen nem létezik a legkisebb anyagi részecske, mert az maga nem anyag, hanem állóhullám (iskolás tananyag), az egész világban az energiának és az információnak van döntő szerepe, belátható, hogy a galaktikus űrutazást valahogy másképp kell elképzelni, mint ahogy azt ma tesszük. A fénysebesség csigalassú az univerzumban történő fizikai helyváltoztatásra. És hol vagyunk mi a fénysebességtől?
Megtapasztalva a Földön, a Holdon, a Marson, végtelen sok érdekes építményt, felvetődik a kérdés a galaktikus űrutazás, mint olyan mégis létezik?
A sumer történelem hemzseg az űrutazás leírásától, űrbaleset leírásától, a Földre vezető leszállási térképektől, a Gilgames eposz is leír egy űrrepülőteret. Mindezt mitológiának nevezzük.
Az ősi indián folklór beszél arról, hogy csillagfiúk jöttek, akik földi lányokkal párosodtak, majd a földi lányok gyerekeket szültek az idegen jövevényeknek. A csillagfiúk „égi szekereken” jöttek, és különös képességekkel bírtak. Azonban legtöbbször szerelmesek lettek, és olyan is volt, hogy itt maradtak, itt élték életüket.
A nem is távoli múlt leírásai olyan dolgokról szólnak, melyek ma még csak az álom kategóriát jelentik a tudósok számára. Bár elvileg pár évtizede jártunk már a Holdon, de napjainkban mintha nem annyira sikerülnének az űrutazási próbálkozásaink, pedig az Apollo program óta sokat fejlődött a műszaki technikánk.