Hosszú idő után 2019. július 1-12 között újra táborozó gyerekektől volt hangos a Gencsapáti Művelődési Ház. Július első és második hetén szerveztük a tábort, összesen 88 gyermek részvételével. A tábor legalapvetőbb célja a közösség teremtés, hogy a gyermekek minőségi időt tudjanak egymással eltölteni. További fontos célja volt a tábornak a Gencsapáti értékek ismertetése, bemutatása, természetesen mindez játékos formában. Mi is történt a táborban? A táborozók már az első naptól kezdve négy csapatot alkottak. Reggelenként hol sorversennyel, hol kötélhúzással, hol kidobóval mérték össze ügyességüket. Egy biztos, a második hét végére már minden csapat tudott úgy futni, hogy tojást vitt kanálban (utólag eláruljuk: az összes tojás meg volt főzve). A délelőtt hátralevő részében kézműves foglalkozásokon vettek részt a táborozók. Készült papírsárkány, háromféle karkötő, csapatzászló, baglyos guriga. Volt origami, nemezelés, papírmerítés, körmönfonás. A gencsi tojáskaparást is kipróbálhatták a gyerekek, papírtojásokat díszíthettek a hagyományos karcolásos technikával, és Jakab templomos képeslapokat is készítettek különleges technikával. Keddenként Csordás Csabáné Marika néni mutatta meg helytörténeti gyűjteményét, tartott a gyerekeknek tárlatvezetést. Bálint atya pedig a gencsi templomot mutatta be a gyerekeknek, mesélt érdekes dolgokat róla. Ebéd után a csendes pihenőben Varga Albin mesélt Ördögkő legendákat, beszélt Gencsapáti értékeiről, Tóth Tamás (Tápi) mondta el micsoda dolog legénynek lenni, főleg egy legénycéhben. A gyerekek a különböző gencsi táncokkal is megismerkedhettek. Délutánonként volt, hogy legénypróbákat lehetett kiállni, volt vízi pisztoly csata, csapatépítő játékok, íjászkodás, aszfaltkrétázás, foci, szabad játék is. A tábor csúcspontja a pénteki nap volt, ekkor zajlott a kincskeresés. A falu, különböző pontjain –összesen 6 állomáson- kellett a gencsi értékekhez kapcsolódó feladatokat teljesíteniük a gyerekeknek. Az első héten a végállomás a Szentkút volt, ahol is az utolsó – egyben legnehezebb – próbát is kiálló csapatok megkereshették megérdemelt kincsüket. Második héten új kihívás elé állította az időjárás a szervezőket: esett az eső. Egy kisebb kört téve, a Művelődési Házban ugyanolyan lelkesedéssel leltek a kincsek végül gazdára. Hogy elértük-e a célunkat? Alapvető tapasztalat, hogy a gyerekek nyitottak voltak a falujukhoz kötődő ismeretekre. Rácsodálkoztak a Szent Flórián szoborra, tudják melyik érték található a gencs-alsói vasútállomásnál, ahogy azt is, hogy mit ábrázol a sekrestye restaurált festménye, és bár a kincskeresés feladatai szigorúan titkosak, egyet elárulunk: egy gencsi táncot meg kell tudni nevezni. A csapatok viszont ennél is ügyesebbek voltak, a hét végére, mind a négy csapat fel tudta sorolni mind a négy fő gencsi táncot. A tábor nem jöhetett volna létre lelkes, önkéntes segítők nélkül. Pedagógusok, egyetemisták, kézművesek, táncosok, szülők voltak segítségünkre, akik szívvel-lélekkel azon voltak mindkét héten, hogy minden gyermek boldogan, mosolyogva menjen haza minden délután. Jövőre is együtt kutatunk a kincs után Gencsapátiban!