Vas vármegyét is képviselték huszárjaink – és érdeklődők egy nagyobb csoportja – a hagyományőrzők Tavaszi Emlékhadjáratán, amit az isaszegi csata 175 éves jubileuma alkalmából rendeztek április 6-án.
A vasiak Gencsapátiból indított utazásának motorja az 1984 óta itt élő, de isaszegi származású Bezák János volt, aki hatalmas hazaszeretetével, történelemtudásával élére állt a csoportnak és végigvezette az érdeklődőket szülőföldje nevezetességein, részt vettek a Képesfa emlékműnél történt megemlékezésen.
Együtt megtekintették Isaszeg múzeumát és emlékeit, a református templomot, a szentgyörgypusztai kőkeresztet, az öreg templomot, a Kálvária hegyet, a Honvéd emlékművet és a honvédsírokat, az új templomot is.
Az utazáson képviseltették magukat a Szombathelyi 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület huszárjai is. Drenovácz István fia, az ifjabb Drenovácz István már napokkal előbb elindult Isaszegre: lovakat vitt a felvonuláson és az emlékhadjáraton való részvételhez. Az országos nagy rendezvényen – a csatamezőn – láttuk a szombathelyi Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület tagjait, köztük Sátory Károly elnököt is.
Az isaszegi rendezvény az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Tavaszi Hadjáratát mutatta be – igazi csatajelenetekkel –, amely a magyar történelem legeredményesebb és a nemzeti összefogást legjobban megvalósító példája.
A tanulmányút szakmai vezetője, Bezák János történelmi tapasztalatokba ágyazta be az ezzel kapcsolatos mondandóját. Felhívta a figyelmet: a török kor végéig kell visszanyúlni, hogy megértsük ezt a helyzetet. Gróf Zrínyi Miklósnak az volt az álláspontja, hogy a török alól nemzeti hadsereggel kell felszabadulnia az országnak, mert ha nem így történik, akkor, aki felszabadítja, az fog a nyakunkba ülni. Mindent elkövettek az osztrákok, hogy ez ne így legyen, az ő vezetésükkel történt meg a töröktől való felszabadítás, és itt is maradtak kétszáz évig. Időben későbbre ugorva is mondott egy példát: amikor a németek megszállták Magyarországot, akkor sem a magyarok verték ki őket, hanem az oroszok, akik meg itt maradtak negyvenöt évig. Az 1849-es tavaszi hadjáratnak pontosan az a jelentősége, hogy a török utáni magyar hadtörténelemben ez volt az egyetlen saját erőből megvalósított, nemzeti kezdeményezésű fegyveres harc, amikor kiverték a külföldi csapatokat az ország területéről. Ezért 35 éve Isaszegen ünnepelnek, mindig a napján, a csatahelyeken, és a hagyományőrzők korhűen bemutatják a Történelmi Emlékhadjáratot.
Az idei az 1849-es tavaszi hadjárat 175. jubileumi rendezvénye volt, köszönetet mondtak minden segítőnek, támogatónak és résztvevőnek, kiemelten Fülöp Tibor Zoltánnak, a Tavaszi Emlékhadjáratok megálmodójának és fő szervezőjének, aki évtizedek óta foglalkozik hagyományőrzéssel, egyebek között a Huszárkalandok és a Huszárkonyha című könyvek szerzője. A díszfelvonulást a NAV Pénzügyőr Zenekara kísérte, a csata előtt az Isaszegi Lovas Sportegyesület és a Dányi Ördöngős Néptáncegyüttes elragadó lovas-táncos bemutatóját láttuk. A látványos ütközetekben több mint száz ló és lovas vett részt – nagy felkészültséggel, hibátlanul, pedig lövések is dördültek bőséggel, nem sérült meg nagyok közt vágtató kis pónilovas sem.
A vasiak Gencsapátiból indított szakmai programja a Tiszta Formák Alapítvány támogatásával valósult meg.
Fotó: Merklin Tímea